2014. augusztus 30., szombat

1526. augusztus 29. Mohácsi vész


Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után a központosított erős magyar királyság hanyatlásnak indul. A bárók kiszipolyozzák az országot és a külső ellenség elleni összefogás helyett belviszályok vannak napirenden.


 Az Oszmán Birodalom szultánja I. Szulejmán miután megszilárdítja hatalmát, Európa felé fordul és megindul hadaival Magyarország ellen, célja Buda elfoglalása. 1521-ben a déli végvár rendszer összeomlik, így a török előtt szabad az út az ország belsejébe. Az ifjú magyar király II. Lajos kilátástalan helyzetbe van, az államkincstár üres, a nemesség pedig egymással viszálykodik, így nem tud ütőképes hadat kiállítani.
 A lassan és nehézkesen összeállt 25 ezer főt számláló magyar haderő a király vezetésével a mohácsi síkon várja be a Dráván átkelt ellenséget. 1526. augusztus 29-én Tomori Pál kalocsai érsek a magyar seregek fővezére kiadja a parancsot a támadásra, a minimum kétszeres túlerőben lévő törökök ellen.
 A csata kezdeti szakaszában lovasrohamunk ellenállhatatlan és még a szultán is veszélybe kerül. A törökök azonban villámgyorsan megfordítják az ütközet menetét és két óra alatt széthullik a magyar haderő. A fővezér és maga a király II. Lajos is a mohácsi síkon leli halálát. 
A mohácsi vész a középkori magyar királyság vesztét is előrevetíti, hazánk három részre szakad. A törököktől és Habsburgoktól megtiport ország etnikai egysége is végzetesen felbomlik az elkövetkezendő kétszáz évben. A széthúzás és viszálykodás e középkori példája legyen intő jel számunkra.

Forrás: magyarharcos.hu