2013. december 24., kedd

Magyar Karácsony


PRÁCZKI ISTVÁN remek írása a Karácsonyról: 

A December hónap a magyar ősvallás nap-esztendőjének az utolsó jelentős fejezete, melynek végén meghal az Óesztendő és megszületik az Újesztendő. Ez a fontos esemény a magyar vallásban kiemelt helyet kapott. 

Meg volt ennek az asztrológiai és vallási jelentősége, de ezen felül mélyen beépült a magyar család és a magyar nemzet életébe, és erről több bensőséges ünneppel emlékeztek meg. Olyan szépen és annyira emberien, hogy a mai keresztény vallások is kénytelenek voltak felvenni őket a hivatalos ünnepeik közé. Ha pedig fontosságukat nem tudták jól kimagyarázni, akkor a kérdéses személyt és ünnepet boszorkánysággá tették és nevüket szitokként vezették be az –új-vallási liturgiába”. 



A magyar nyelv és a magyar írás szétágazó jelentés rendszere még ma is lehetővé teszi ezeknek a fontos ünnepeknek a megismerését. Ennek érdekében azonban –kénytelen” vagyok a –Práczki-féle szófejtés” síkosnak tűnő –szellemidéző” útjára térni, mert a magyar ősszavak csak így jelennek meg, csak agy árulják el évezredes jelenlétüket. Sokan intenek attól, hogy az ősnyelvet ne próbáljam –belepréselni” a nyugati nyelvekbe. Tulajdonképpen igazuk is van, ugyanis eszem ágában sincs a préselgetés, de mit tegyek, ha minden ősi eredetű nyugat európai fogalom magyar szóból származik. Arra pedig nem vagyok hajlandó, hogy olyan magyar szavakat megtagadjak, vagy elhazudjak, mint azt a karácsony szavunkkal a hivatalos tudomány teszi. A mai magyar nyelvtudomány és néprajz-tudomány ugyanis a legszebb és legmagyarabb ünnepünket a szláv kracsun-ból eredezteti. 

Az magyar –amatőr” őskutatók is nagyon jól tudják, hogy a Karácsony szoros kapcsolatban van a kerecsen-sólyommal. Karácsony napján az ünnepséget ugyanis kerecsen sólymok repítésével zárják. Mások pedig azt emelik ki, hogy a magyarok a mag, a magok népe és egyáltalán nem véletlen, hogy a decemberi ünnepeken a magyaros édességek mákkal, mogyoróval és dióval készülnek, melyeket a hunok kedvenc csemegéjével a mézzel teszik még kívánatosabbakká.

A karácsony-kultusz rendkívüli fontossággal bírt őseinknél. Nem kétszáz és nem ezer-esztendő óta, hanem az űki- napvallási múltunk kezdetétől. Ha viszont az egész isteni összefűggés-kört jól akarjuk megérteni, akkor a –kályhához”, a magyar ősi-üki nyelvhez kell visszamenni, mert a mai szavak, csak az ősi jelentésükben mondják el nekünk az évezredes igazságokat. Kezdjük tehát az alapfogalmaknál:
Az ESZTENDő szavunk jóval többet mond, mint azt ma hisszük. (A rovás R= N-el, amit a latin irásra áttérve már elfeledtünk. Ha tehát jól olvasunk, akkor kiderül, hogy a Duna –latin” neve: az Ister, nem más, mint Isten.) Az eszten-dő tehát őstér+dő= a világűri< őstér-idő, a galaktikai idő; hiszen a nap egy- egy fordulata teszi az évet, azaz méri a nap forgását. 

Az év utolsó hónapja: December neve pedig a Disz-embert< a mai –Mikulást” idézi elénk. (Az olasz Dicembre= dics-embre, ami a francia ejtéssel már Diszembr= tehát a disz-ember .) Az ősi magyar tűz szónknak ugyanis az egyik szinonimája volt a dísz. (T= D gyakori jelenség. Pld: Toppan< dobban, tomp< domb, túr< dúr, Stb.) A dísz tehát mindig pirosat, a tűz színét jelentette. Nem véletlen tehát, hogy a piros ruhás Mikulás egy magyar disz-ember.

Bármennyire is megsértődnek a szlovákok, meg kell mondanom, hogy a Mikulás név is egy rontott magyar szó. Nemcsak azért, mert a piros-ruhás Dísz= Tűz-ember magyar ajándékokat, aranydiót és mogyorót hozott aranyalmával együtt a magyar gyerekeknek. Azt pedig talán a ellentábor is tudja, hogy a magyarok a magnak< a makknak a népe. Ezért címerfánk a TÖLGYFA, melynek szintén magja< makkja van. (Érdekes –véletlen”, hogy a –magyar kártyában” a TELET a makkok díszítik és egy tűz-ember látható közöttük).
A –magokat” ajándékozó Miklós< Mikulás név ugyanis eredetileg máklós< /M-K-L-S/ 


Karácsony< Körasszony:

A keresztény vallás először megpróbálta a magyar Szűz-anyát, a hétszeres Boldogasszonyt kitörölni a magyar népek agyából, de ez nem ment. Áttértek tehát a –beépüléses” módszerre és a Szűzanyából, Szűzmáriát csináltak, akit elfogadtak ugyan katolikus –félig- isten-asszonynak”, de nem ismerték el Anya istennőnek. A Karácsonyt mégis az ő szülésének, de tulajdonképpen a fia, a kis Jézus- Krisztus születésnapjává tették. Ezzel pedig szépen- fokozatosan /bár több száz év alatt/ sikerült eltitkolni az ősi magyar ünnep eredetének a lényegét.

A mai teológia és etnográfia /no meg a magyar nyelv-tudomány/ a legősibb és legszebb magyar ünnep nevét is megcsúfolta, mert méltatlan szláv szavakból származtatja. Az eddig elfogadott és agyunkba-magyarázott megoldás, vagyis magyar Karácsony és a szláv Kracsun összekapcsolása igen jelentős tévedés, (illetve hamisítás.) A Kracsun szó ma ugyan a szláv nyelveken valóban Karácsonyt jelent, csakhogy a Kracsun lett a Karácsonyból és nem fordítva. (Máskülönben ezt teszik a szláv král és a király szónkal is. Az ősi magyar királ szót -rovás-módon /K-R-L/-nak írtuk, hiszen mi nem használtunk magánhangzókat. Ezt a szlávok betű- szerint átvették és Kral- t csináltak belőle. A magyar kereszt= /K-R-SZ-T/ írást is így betű-szerint vették át és ma is krszt- nek hivják).

Ugyanez történt a Karácsony< Karácson= /K-R-CS-N/ szóval is. A szlávok egy-egy magánhangzót beletéve Kracsun-ként vették át. Az átvételt az bizonyítja, hogy a szláv nyelvben a kracsun- szónak nincs ünnepet jelentő rokon-szava. Márpedig egy szócsalád körösszefüggései kemény bizonyítékok. A kracsunnak persze vannak rokonszavai, de azok egészen mást jelentenek. A kracsun ugyanis horvátul= retesz, tolózár, ami keresztező, vagy egy kereszt-fa. Úgy tűnik, hogy az eredeti alapszó a kracs= lépni-, ugorni ige. A kracsun szó tehát az ugrás, a retesz-tolás /ez is ugrik/, vagy a sietés szava lehet. (A lépj-ki, siess szlovákul= vi-krocs). Van azonban olyan szó is, hogy kracs= lopás. Szemmel láthatólag mindegyik magyar eredetű, hiszen a kracs< kraty= lopni is a kerít- keríti /K-R-T/ szóból alakult ki. Ennek ellenére nálunk ma is azt tanítják, hogy a Karácsony szláv eredetű.

Nem veszik tudomásul, hogy a Karácsony eredetileg az ősmagyar vallás Óév búcsúztató és Újév üdvözlő Nap-ünnepe volt. A napév elmúlóban van, de a nap-istennő az új-évvel már áldott állapotban van. Tekintettel arra, hogy a nap egyik ősneve a Köristen< Körösten, a napistennő neve pedig Körasszony volt. Az év utolsó napja (akkor dec. 24-e) a Páros- napistennő anyaságának a nagy ünnepe lett. Ezt valaha úgy hívták, hogy a Körasszony- /K-R-S-N/ napja. Ennek természetesen több jelentése van, mert a /K-R-S-N/< a Körösnő és a Kerecsen /turul/ szókat is jelentette. Az első és legfontosabb: a –Kör-Asszony”= kövér-asszony, egész pontosan áldott állapotú asszony, aki rövidesen szülni fog. (A Boldogasszonyt tiszántúlon Vastag-asszonynak is hívták.)

Karácsony napjának estéjén, a –nap-éj-egyenlőség” bekövetkezésekor -átvitt értelemben- haldoklik, majd meghal az –Ó-esztendő”. (Az Eszten-dő= Estén-dő+l) Ámde a már vajúdó –Kör-Asszony” másnapra megszüli az –Új- Eszten-dőt; az Új- Ester- (i+) dőt,< az Új őstér időt”. 
Ez persze azt is jelenti, hogy Karácsonykor nem –a katolikus-keresztény Krisztus” születik meg, hanem az ÚJ- ÉV< az új Esztendő. (A Krisztus< a Cristen= Kör-isten. Aki őt követi az kör-östeni, mai szóval: kör-östený, azaz= keresztény.)

A téli nap fényének (Igen érdekes, hogy a zsidó-katolikus teológusok, ha latin tudásukkal akarják –kábítani” a híveiket, akkor a karácsonyi ünnepet –Sol invinctus- nak” a legyőzhetetlen nap ünnepének mondják. ők azonban már nem tudják, hogy a génjeik az igazságot mondatják ki velük. A legyőzhetetlen nap ugyanis a magyar népek ősi NAPISTENE. A Boldogasszony< Fehérló, és a hím Vörösló, vagy Boros-ló együttesen. Az ő gyerekük< fiuk pedig nem lehet más, mint a nap lényege: a napenergia< a Fény. A Fény neve ma= Kriszt-us= /K-R-S-T/< Christen= Kör-isten. A magyar népek tehát, akik a nap fiai /más szóval a Tűz< a fehérlő NAP a= Fehérló fiai/ az új esztendő születésével a –Fehérló” fiát,< a Fény- fiát ünneplik. 
Nem szabad azonban elfelejteni a Biblia tanítását, hiszen Krisztus a következőket mondja: –Én vagyok az ige.” Aztán: –Én vagyok a világ világossága.” És: –Én vagyok az ősvény”. E szavak ősmagyar nyelven világosan beszélnek arról, hogy Krisztus a Nap-isten fia. A világ világossága a nap. Mivel Krisztus azt is mondotta, hogy –Én és az Atya egy vagyunk”, ő tehát, mint a világ-világossága a nappal azonos. Ezt mondják azonban a nagyon sokat citált, de /részben/ félremagyarázott szavai is: Én vagyok az ige. (Ezt valaha így írtuk: –G”, ami a következőket jelenti: ág, ága, ég, ege, égő és ÉGI, ami -FO= IGE. Az ige tehát fordítva az ÉGI- t jelenti, vagyis az istent, avagy az égőt, ami pedig a NAP. 

Még szebben beszél a harmadik idézet: Én vagyok az ösvény /?/ amely, a teológusok szerint nagyon keskeny, mert az igazság útja. Ezzel én nagyon nem értek egyet. Az igaz, hogy az igazság útja ma valóban keskeny, de valójában nagyon széles út az, melyen mindenki elfér. Az ellenkezőjét Krisztus sem mondja, mert ő nem az ősvényről, hanem az ős-fényről beszél. Az ősfény pedig a nap. A kör bezárult; A nap-fia tehát égi és-FO= ige, ő az égő, ő az ősfény, egyúttal a világ világossága. Azt hiszen, hogy ehhez semmit sem kell hozzátenni.

Ez a nagy ünnep tehát kitörölhetetlenül vésődött be a magyar népek szívébe, így a zsidó-katolikus vallás sem törölhette ki. Kitalálták tehát a helyettesítését szolgáló Szűzanya-Kisded mítoszt (ámítóst), amit Jézus- Krisztus születésével kapcsoltak össze, és ezzel a legnagyobb –katolikus ünneppé” tették, teljesen figyelmen kivül hagyva a természet rendjét. A katolikus teológia szerint a szeplőtlen fogantatás napja dec. 8.-a Szüz- Mária napja, vagyis Krisztus fogantatása. Ehhez képest két hét mulva már megszületik az istenfiú Jézus-Krisztus. 
Szűzmária valójában egy pszeudó- Boldogasszony, de az ünnepei nem követik az ősi hét-Boldogasszony –funkcióit”, hanem hiteltelen pótlékként szerepel. Ez bizony a katolikus logika alapján is kiderül. Ha a szűzen fogantatás Dec. 8- án történt, akkor a születés a 9-ik hónap végén várható. Ez pedig a következő év augusztus 11 és 15 között következhet be. Aug. 11-e érdekes módon /?/ Zsuzsanna (Susanna, franciásan becézve: Szüzan) napja, ami bizony ősi szókkal a Szűzanya, vagy űs-anya= ősanya napja. Aug. 15-e viszont az ősi Nagy-Boldogasszony nap, ami ma a katolikusoknál a –Szűzmária- mennybemenetelének” az ünnepe.
Az igazságot újra a magyar szavak hordozzák, hiszen kilenc hónapra megtaláltuk az ősanya napot, ami a magyarok eredetének napját sugallja. A Nagy-Boldogasszony név pedig maga helyett beszél. Vajon mikor nagy-boldog egy magyar fiatal asszony? Hát akkor, amikor elsőre fia születik ! Krisztus születésnapja tehát Aug. 15-e és nem Dec. 24. A szavakat értelmezve azonban a katolikus –mennybemenetel” szó is kifejező, mert az istenfiú születése, az elképzelhető legnagyobb boldogsággal, magával a mennybemenetellel ért fel. (Ami a Biblia szerint a fiúval is megtörtént 33 éves korában.) A Karácsony tehát a születésnek, az ANYA-MÉH-nek az ünnepe. A túri istennő, a túri-Lú< a –Turul”, más néven a Fehérló, egyúttal az Anyaságnak, a női MÉH-nek az istennője. Ezt a –bonyolult” igazságot fejezi ki a német nyelv is, ahol a lágyság, a puhaság, a lágyék = Weiche, ami magyarul= Méche= Méhe jelentést fejez ki. (A rovás M-betű olyan mint a W, amit sokszor összekevertek a –fordításnál”. Nálunk pld: múlt< volt, mállik< válik, szabár< szavár stb.) A Weich-szó azonban a felszentelést is jelenti, de a Weiche –harmadik” neve a: réti sas, pontosabban a –turul”, (A németek címermadara!) E három szó tehát együtt jelenti a hun-magyarok ősanyját, a megszentelt –Méhet”, a Turult, vagyis a túri-Lút, a turáni istennőt.) Ezek után már logikus, hogy a német karácsony /a sas- röpítés napja/ = Weich-nachten= Méh-éjszakája. (Nacht= éjjel). Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a nagyon-katolikus francia nyelvben a Karácsony= Noel, ami= nől, vagyis a nap-már- erősödik< nől.
A magyar ősszavak sokat tudása azonban még ennél is makacsabbul van jelen a napjainkban is. Hegedüs püspök úr az MTV dec. 21-i adásában arról is beszélt, hogy a Karácsony hármas ünnep. Ezzel magam is egyet értek, csak másként értelmezem. Az ELSő ÜNNEP az óév búcsúztatás és újév érkezés ünnepe, ami a nap fiának a< Fényfiúnak a születési ünnepe. A MÁSODIK pedig a Kerecsen- /rovás-írva= K-R-CS-N/ és Karácsony ünnep. A szó nagyon bonyolult, mert egyaránt jelentette még a körössön- körözzön szót, valamint a keresztelést< a körösztölést, amikor az újszülöttet –átvitték a tűzön”. A magyar gyerekeket ugyanis nem vízzel –keresztelték”, hanem tűz- keresztséget kaptak. Az Újszülött –Új- Évet” tehát megköröztelték és ahogy ilyenkor ősi szokás volt, a Fehérló< (Túri- Lú= Turul) Napistennő tiszteletére, az őt jelképező Kerecsen sólymokat /turulokat/ röpítették és köröztették. 

A fentiekből -úgy vélem- elég világosan kitűnik, hogy a Körasszony, a várandós anya napja, a Körösztölés és a Kerecsen név torzult KARÁCSONNYÁ. Ilyenkor azonban a mákos kalácsot, a magyarok kedvenc süteményét is megsütötték. Remélem, senki sem tekinti a kalács nevét szláv örökségnek, hiszen az is a magyar karácsonyt jelenti. Hogyan is énekelnek a magyar gyerekek: –Kiskarácsony- nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom?” (A kalács= karács, mert L= R, mint: lebben< rebben, kelepel< kerepel stb. A karácsonyi kalács azonban< kelős= megdagadó- megnövő kelt-tészta). Ebből a KARÁCSONY, rovás- módon< /K-R-CS-N/ -írásból lett tehát a szláv Krasun, vagy Kracsun, amit a nyelvész Bach- huszárjaink a finn- ugorizmus fölényét bizonyítandó, nagy diadallal hoztak vissza, mint valami értékes etimológiai zsákmányt.

A HARMADIK ünnep a fenyő-ünnep. Igaz erről a mai tudorok azt mondják, hogy a németektől vettük át és az első fát 1824. Karácsonyán a hires Brunszvik család állította. Ezt el is lehet hinni, csak azt nem, hogy őseink nem ismerték volna a fenyőfa kultuszt. A magyar nyelv tudatása szerint illene tudnunk, hogy a fenyő fa a nap-jelképe. A magyar fenyő szó a fényő< fénylőt, vagyis a napot jelenti. (A nyugati nyelvek is ezt erősítik meg: A fenyőfa /ang/= pin-/E: pan / -FO= nap, a /lat/ = pinea -FO= a-nip< a nap. Ámde van egy más /fr-ang/ fenyő-szó is= sapin, ami -FO= nipas= nap-ász, vagyis a nap-isten. (Az már csak –finomság”, hogy a sapin= sapir< szabír, vagy szavár szó a magyarok őskori neve volt.) A legnépszerűbb fenyőfa a luc- fenyő, ami a lúk- /lux/- fenyőt, az isteni, vagy a fénylő-fát jelenti.

A fenyőfa tehát nem véletlenül jelenik meg az ősi életfa- ábrázolásokban. Több helyen Krisztus- fájának is hívják, mégpedig teljes joggal. A fenyőfa ugyanis, –kereszt-fa”, hiszen ágai keresztben /és körben/ állanak. (A rovás F- /fény/ betű= Ä vagy ? . Az X= kereszt pedig a Tűz /így a nap/ szimboluma.) Amint láthatjuk a karácsony és a fenyőfa rengeteg szállal kötődik az ősi magyar napvalláshoz. Ezért méltatlan dolog ezt az ünnepet elvenni a magyar ősvallástól és vele, újkori –találmányként” a napvallást gyűlölő zsidókatolikus egyháznak a dicsőségét hirdetni.

Ehhez a témakörhöz tartozik azonban az évet lezáró Szilveszter név története is, melyre nincs elfogadható magyarázat. A teológus szómagyarázók természetesen ezt is a katolikus- ősmitoszból magyarázzák, -mondván- Szent Szylveszter vértanú volt és több későbbi pápa is viseli a nevét. A valóság azonban ismét más, bár egyszerűbb. Újra egy ősi fogalmat találunk a helyén. A téli nap-éj egyenlőség ugyanis az óév elvesztését és az újév szülését jelentette. A két fogalmat összevonva kapjuk a magyar –szülve- vesztel” napot, ami később és latinosan írva Szÿl-vesztel, majd Szilveszter lett. (Az R= L azonosság jól ismert.) Van azonban más olvasata is ennek a névnek: a Szÿlveszter= Szülv- eszten, ami a –Szülü-Esten”< a Szülő-istennőt, a –Napba-öltözött” Boldogasszonyt idézi fel újra.

Az ünnepek teljes őstartalmának kifejtése természetesen még odább van. Még sok fontos, de ismeretlen információt hordoznak a naptárak máig is meglévő névsorai. A december hónapot ugyanis a Magyarok (a magasok< magvasok) havának tekinthetjük. A –Minek Nevezzelek” című munkámban már nagyon sok jelenséget feltártam. A magyar ünnepek tanulmányozása azonban sokkal több erőfeszítést követelne meg az etnográfusainktól, hiszen ezeken keresztül ismerhetnénk meg az ősi napvallásunkat és a teljes múltunkat átfogó napkultuszunk csodálatos rejtelmeit.

Forrás: http://dobogommt.hu/irasok?aid=64