2013. november 1., péntek

Halloween-ről,Mindenszentekről és a Halottak Napjáról


A katolikusok a Mindenszentek napját november 1-jén, a Halottak napját november 2-án ünneplik, ez utóbbi egyébként a protestánsoknál is ünnep.

Mindenszentek Magyarországon 2000 óta, fél évszázad után ismét munkaszüneti nap.

Nos, az igazság az, hogy a Helloween nem is áll annyira távol a mi jól ismert Mindenszentek ünnepünktől, sőt annak gyökerei valahol közösek, ám ezek a gyökerek messze vannak attól a Halloweentől, melyet fogyasztói társadalom számára gyártottak, és amely az angolszász hagyományokból egy világhódító termékként lépet elő a nyugatot mindenben majmoló konzum idióták számára. Arról az apró tényről se feledkezzünk meg, hogy honfitársaink többsége azzal sincs tisztában, hogy mi a különbség a Mindenszentek és a Halottak napja között.
A katolikusok a Mindenszentek napját november 1-jén, a Halottak napját november 2-án ünneplik, ez utóbbi egyébként a protestánsoknál is ünnep. A Halloween úgy kerül a képbe ezek kapcsán, hogy a kereszténység terjedésével az ókeresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították az ősi szokások betiltása helyett. Így az egykori kelta halottkultuszhoz kapcsolódó téli napéjegyenlőség időpontjában megtartott pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum). 

Szent Patrik működésének hatására, aki az 5. század második felében tevékenykedett misszionáriusként Írországban, a kereszténység és a kelta pogányság keveréke, a Culdee-i kelta kereszténység jött létre. Az ősi druida hit megfért az új tanításokkal és egészen addig virágzott, míg az angol hódítók el nem foglalták és meg nem semmisítették. Írországban október 31. éjszakája a Mindenszentek éjszakája All Hallow's Even nevet kapta. November első napja volt a keresztény ünnepnap a mindenszentek napja All Saints' Day vagy All Hallow's Day.
A Halloween eredete egyébként még a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét. A római hódítások során Gallia integrálódott a Római Birodalomba, így a kelta kultúra ünnepeinek elemei kezdtek a római ünnepek hagyományaival összemosódni. A pogány kelta hagyományok közt szerepelt az őszi Samhain ünnep, amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ekkor a mai Nagy-Britannia és Észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely október 31. éjszakájára esett és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette.

Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. A kereszténység elterjedésével később Halloweennek nevezett pogány kelta ünnep napjának éjszakája jelentette a sötétség kezdetét, mert a kelták úgy hitték, hogy a napisten Crom Cruach a halál és a sötétség istenének fogságába került. Október 31-én az újév előestéjén Samhain összehívta a halottakat, amelyek különböző formákban jelentek meg, ezek rossz lelkek, gonosz állatok figuráit öltötték magukra. A kelta papok egy hegytetőn a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak és termény és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel a papok minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat.

A Halloween elnevezés a nyugati germán óangol nyelv, a mai angol őséből származik. A »szent« jelentésű hālig melléknévből, illetve ennek a főnévi megfelelőjéből a hallow »szent, szent ember« jelentésű szóból. Az All-Hallows-Even kifejezésből, ahol az utolsó szó az evening (»este«) szó régies változata. Az egész kifejezés a Mindenszentek keresztény ünnep előtti éjszakát jelölte. A kifejezés 1556-ból maradt fenn először, és ennek terjedt el később a skót változata, a Hallowe’en.
A keresztény Keleten már 380-tól megtartották az összes vértanú ünnepeként. A nyugati keresztény egyházban 609-től ünneplik, attól az évtől, amikor IV. Bonifác pápa Rómában átvette és május 13-án Mária és az összes vértanú tiszteletére felszentelte az eredetileg a pogány istenek tiszteletére épült Pantheont.
A 8. században uralkodó III. Gergely pápa tette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává. 835-ben IV. Gergely pápa a mindenszentek ünnepét november 1-jére helyezte és egyetemes ünneppé tette, Jámbor Lajos frank császár pedig az egész Frank Birodalomban hivatalosan is elismertette.

A hagyomány szerint VI. León bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére. Mivel azt nem engedték, hogy a templomot a császárnénak szenteljék, León úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálják.
Magyarországon a két egymást követő ünnephez kötődő szokások széles körben élnek a nem katolikusok között is. A régi magyar népnyelvben „lölkök napja” (lelkeknek emlékezete) elnevezése volt. A protestánsok régebben nem gyújtottak gyertyát, csak a reformáció emléknapján október 31-én mentek ki a temetőbe, Mindenszentekkor vagy Halottak napján nem. Mára az ünnepkör a protestáns magyar közösségeknél három-, négynaposra bővült, és november elsején és/vagy másodikán is kimennek a sírkertbe. Sokan gyertyát is gyújtanak.
A holtak tiszteletének szánt, róluk megemlékező ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven, ekkor február 22-én minden római család megülte a caristiát, a kölcsönös szeretet ünnepét, s egymást megajándékozva, vidámsággal oldották föl a feralia komorságát. A holtakról való megemlékezés az ókereszténység kora óta, a 3. századtól, minden liturgiában megtalálhatóak voltak a Szentmisében. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a Halottak napját. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 1. században vált hivatalossá.

A halottak napján mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézus öt sebének emlékezetére. Az elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Vigasztalást nyújt a hátramaradottaknak, hogy így tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.
Tehát, mint láthatjuk az ünnepek alapja, és tartalma is egy tőről fakad, azonban az eltérő kultúrkörök, mind saját értelmezéssel, és szokáskörrel ruházták fel a saját ünnepeiket, melyek önálló hagyományok kialakulásához vezettek az évszázadok során. Az angolszász hagyományokkal rendelkező Halloween eredete sem igazán fedezhető már fel a ma ”megünnepelt” verzióban, és a tradicionális ünnepek többségére sajnos ez a sors vár Európa hanyatló kultúráiban, mind itthon, mind nyugaton. Ám mindezzel együtt, és e nélkül is megállapítható, hogy a Halloween egy kultúridegen ünnep, melynek megvan a hagyományaikban az itthoni megfelelője, akár csak a szintén felkapott Valentin napnak, így ahelyett, hogy a nyugatot majmoljuk, jobb lenne saját hagyományainkat ápolni, és újra felfedezni néhány mára már teljesen a feledés homályába veszett szokást, és ünnepet, melyek tárháza szinte végtelen.

Forrás: Deres.tv