2013. január 8., kedd

2012-es év legérdekesebb Holokauszt cikkei

(A cikkek a kuruc.info honlapról vannak.)

Újabb bizonyíték a "nácik kegyetlenkedéseire": mosolygó, vidám zsidók a varsói gettóban

A negyvenes évek elején a német birodalom legelismertebb fényképésze volt Hugo Jaeger. Példátlan kapcsolatai voltak a felsőbb körökkel, ő fotózta Hitlert a legtöbb nyilvános szereplése alkalmával, néha pedig a magánéletben is. Amellett, hogy Hitler életét dokumentálta, jelen volt a birodalom fontosabb hadászati eseményeinél, beleértve Lengyelország megszállását is.
Zoom
A varsói gettó hivatalos megalakításának évfordulóján a Life.com közzétett néhány képet, melyek nagyban eltérnek a többi, egy kaptafára készült fotótól. A legtöbb hasonló beosztásban dolgozó német fényképész a német vezetőkre és a hadi sikerekre koncentrált, Hugo Jaeger képein azonban alig látni német katonákat.
Zoom
A fényképeken a gettókba költöztetett zsidók láthatók, akik egyáltalán nem ellenségesek a fényképésszel. Az nem világos, hogy pontosan mi volt a fotós célja a képekkel, de az szinte biztos, hogy az alanyait nem kényszerítették arra, hogy pózoljanak neki.
Zoom
Azt sem tudjuk biztosan, miként kerülhetett ilyen jó viszonyba az ott élő emberekkel Hugo Jaeger. Alighanem azért teremthetett velük jó kapcsolatot, mert a többi művésszel ellentétben ő nem csak megrendelésre dolgozott, hanem valóban érdeklődött is az őt körülvevő dolgok iránt.
Zoom
Valószínűleg beszélt pár szót az ott élőkkel, és engedélyt is kért a képek készítéséhez. Ezért lehetséges, hogy a fényképek legtöbbjén mosolyognak neki az emberek. (A képek nagy része a kutnói, illetve a varsói gettóban készült - a szerk.)
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
Zoom
(Life.time.com - Kívül tágasabb blog nyomán)



Néhány alapvető bizonyíték a hivatalos holokauszt-ábrázolás cáfolására

1. Gázkamra-bedobónyílások
Valamikor 1945 tavaszán–nyarán rémülten vették tudomásul Auschwitz orosz megszállói, hogy Höß lágerparancsnok angol-amerikai kihallgatóinak nemcsak tusolófejeken keresztül történő gázbevezetésről beszél, hanem bedobónyílásokról is, és ők semmi ilyesmit nem találnak. Gyorsan véstek a tetőbe néhány lyukat. Ugyanez történt az amerikai illetékesekkel is; nem találtak bedobónyílásokat a krematórium épületének tetején légi felvételeiken. Gyorsan retusáltak néhány pontot fényképeikre. Ostoba apróság, de az amerikaiak és az oroszok nem koordinálták egymással a nyílások helyét (éppen feszült volt a viszony közöttük). Így a légifelvételeken nem láthatók bedobónyílások ott, ahova azok be vannak vésve, és ott, ahol a légifelvételek tanúsága szerint lenniük kellene, nem találhatók. Következtetés: 1945 előtt sem ezen, sem azon a helyen nem voltak bedobónyílások. (A tusolófejeken át történő gázbevezetés [Höß-vallomás] kezdettől fogva ostobaságnak bizonyult.)
2. Vas(III)-hexacianoferrát(II) [köznapi nevén ”berlini kék”, a HCN (hidrogéncianid) reakcióterméke] a ruhafertőtlenítő kamrákban 800-1000 ppm nagyságrendben mutatható ki, a „gázkamrákban“ pedig 1-2 ppm nagyságrendben, éppúgy, mint a lakóbarakkokban. Következtetés: a krematóriumok ravatalozó helyiségeiben, illetve a tusolókban nem voltak elgázosítások. Ez még Fritjof Meyer Spiegel-szerkesztőnek is derengeni kezdett, aki emiatt az elgázosításokat ma már nem található parasztházakba helyezte át.
3. Ha kinyitottak egy Zyklon B-dobozt, akkor a HCN-gáz még órák múlva is szivárgott a dobozból. Ez azért volt így szerkesztve, hogy a gáz a ruhafertőtlenítés során a fejtetű lényegesen nagyobb ellenállóképességű petéit is elpusztítsa. Tehát minden tanú, aki a gázkamráknak 15-30 percen belüli kinyitásáról beszélt, hazudott. Mivel mindenki erről az intervallumról beszélt, mindenki hazudott. Csak egészen mellékesen: ha a nemzetiszocialistáknak valóban szándékukban állt volna a zsidókat elpusztítani, ennél sokkal hatékonyabb eszközök álltak volna rendelkezésükre. A helyi körülmények és a fizikai-kémiai összefüggések ismeretében ugyancsak képtelenség lett volna a hordozóanyagra fölitatott HCN-t (Zyklon B) a tanúk által előadott rövid idő alatt forráspontra vinni és elpárologtatni, majd a helyiség légterében a halálos dózishoz szükséges koncentrációra emelni.
4. A krematóriumok üzemeltetéséhez szükséges szénszállítások [kb. 20 kg koksz hullánként Auschwitzban] a halottaskönyvek adatainak felelnek meg, pl. 1942 január – 1943 november kb. 50.000 halott = 1032 t koksz (a súlyos tífuszjárványok időszaka), nem pedig az erre az időszakra állított holokauszt-számadatoknak.
5. A Nyiszli Miklós "szemtanú" (Auschwitz) által állított óriási földalatti gázkamrákat (napi 25.000 halott, azaz 15-20 millió 3 év alatt) a mai napig nem találták meg. Nyiszli további valótlanságokat is állít: óriási lángok a kéményből, kristályok bedobása a gázkamrákba, melyek 3 perc alatt mindenkit megöltek. És mindezt egy orvos mondja, aki ott volt.
6. A III. Birodalom összeomlásakor kb. 400 t dokumentum jutott a győztesek kezébe. Ebből egy papírfecni sem volt, amely a holokausztot támasztaná alá, evvel szemben számos dokumentum, amely annak ellentmond. Csak mellékesen megjegyezve: A holokauszt-hívők úgy próbálják magukat menteni, hogy az SS (pl. Auschwitzban) a terhelő dokumentumokat kiválogatta, és elégette. Hogy egy átválogatás sohasem lehet olyan gyors és biztos procedúra, mint az összes dokumentum elégetése, bizonyára mindenki számára felfogható.
7. A ma közismert holokauszt-ábrázolás a Höß-vallomások egyik verzióján alapul. Ezt kínzással érték el vallatói, ahogy azt Butler, brit vallatóinak egyike visszaemlékezéseiben leírja. (A másik verziót – gázbevezetés a tusolófejeken – csöndben elejtették.)
8. Még a büntetőperek bírái is kételkednek a holokausztban. Lásd Meinertzhagen bíró csődbejelentését a Zündel-perben: „…az teljesen mellékes, hogy megtörtént-e a holokauszt vagy sem. Tagadása tilos Németországban. És csak ez számít a bíróságon.“ Íme, itt van a bizonyítékunk, hogy nem kell hinni a holokausztban – illetve ha foglalkozik vele az ember nem is tud benne hinni – elegendő, hogy úgy tegyünk, mintha hinnénk benne.
9. Elie Wiesel és Primo Levi, mindketten Auschwitz-túlélők, egymástól függetlenül megerősítik, hogy az SS Auschwitz feladásakor a betegeknek és rokkantaknak felajánlotta, hogy dönthetnek: bevárják az oroszokat vagy az SS-szel együtt elvonulnak Nyugat felé. Úgy Elie Wiesel és apja, mint további 20 ezer fogoly a németekkel együtt történő elvonulást választotta, sem minthogy bevárja az oroszokat. Nyilván nem azért, hogy bepótolják Buchenwaldban azt, ami elmaradt Auschwitzban: az elgázosítást. Auschwitzban ezer ember maradt (egy részük csak azért, mert túl gyönge volt az elvonulásra). A világ első húszezer holokauszt-tagadójáról olvashatunk ebben a történetben!
10. Vrba koronatanú 1944 áprilisában megszökik Auschwitzból. Hét(!) hónapon keresztül hallgat, miközben a gázkamrák teljes gőzzel dolgoznak. Egy nyilvánosan kimondott szóval megmenthette volna az összes magyarországi zsidót. Vrba csak 44 novemberében riasztja a világ közvéleményét (ekkor jelenik meg a WRB-Report), amikor már Németország a padlón van, az elgázosításnak a hivatalos történetírás szerint vége van, így nem tud védekezni a vádak ellen. Hát, aki ezt hihetőnek tartja, azon nem lehet segíteni.
11. A végleges bizonyíték, hogy lehetetlen lett volna egy elgázosítás után a hullákat a gázkamrákból kicipelni, 2000-ben született meg, amikor az American Journal of Emergency Medicine szakfolyóirat tudósított egy hidrogéncianiddal történt mérgezésről Hong-Kongban. Tűzoltók, akik egyetlen egy HCN-kontaminált asszonyt mentettek, mérgezést szenvedtek, noha védőöltözetben voltak. És ez fehéren-feketén bebizonyítja, hogy mindazok, akik a hullákat a gázkamrákból kicipelő Sonderkommandokról beszéltek, hazudtak.
12. A zsidók nem hiányoztak a háború után az állítólagos milliós nagyságrendben.
13. A dízelmotorok kipufogógázai – a motor szerkezetéből következően – alkalmatlanok az emberölésre, mivel túl sok oxigént és túl kevés szénmonoxidot tartalmaznak. Ha pl. benzinmotorokról beszéltek volna a tanúk… De mindenki határozottan dízelmotorról beszélt.
14, Húsz év óta folynak átlátszó ürügyekkel a próbálkozások, hogy minden érvet elfojtsanak, amelyek a hagyományos ábrázolást megkérdőjelezik. Már rég nincs arról szó, hogy G. Rudolf vagy W. Fröhlich izgattak-e bármilyen közösség ellen. A hisztériakeltés és a rendkívül brutális fellépés oka az, hogy a holokauszt-állítóknak semmi érvük nincs a revizionisták tézisei ellen.
15. a, Eisenhower 1948-ban írta memoárjait, amikor még emlékei egészen frissek voltak. Több száz oldal, ír a zsidók nehéz sorsáról, de egy szót sem megsemmisítő táborokról, gázkamrákról stb.
b, De Gaulle 1954-ben adta ki visszaemlékezéseit. 2000 oldal, de egy szó sincs Auschwitzról, krematóriumokról, gázkamrákról.
c, Churchill visszaemlékezései 1948 és 1953 között születtek (4500 oldal). Bár ír a zsidók üldöztetéséről, de – már sejtjük – egy szót sem Auschwitzról, gázkamrákról, holokausztról.
16. És végül: nincs még egy olyan történelmi esemény, amelyről annyi hamisat állítottak, hogy ne mondjuk, hazudtak, mint a holokauszt, még a hivatalos holokauszt-történészek szerint is. Egyikük sem vitatja ugyanis, hogy a legtöbb beszámoló – gőzkamrák, elektromos lemezek először árammal való gyilkoláshoz, majd a hullák elizzításához, kemencékbe vezető elektromos futószalagok, mérgezés cianid-ampullákkal, úgy, hogy ezeket az áldozatok orra alá tartották, gázbevezetés a tusolófejeken keresztül, zöld kristályok bedobása a gázkamrákba, amelyek nyomtalanul eltűntek – mind a fantázia szülöttei. Nos, ha valóban léteztek volna olyan gázkamrák, amelyeket ma ismerünk, nem lett volna szükség mindezekre a mesékre. Idézzük fel Bruno Baumot: Az (auschwitzi) propaganda legnagyobb részét mi magunk írtuk.
És a ráadás: Van Pelt, a világszerte ismert holokauszt-történész 2009. 12. 27-én két figyelemre méltó kijelentést is tett a Toronto Star c. lapban: Szerinte ismereteink 99 %-át a holokausztról nem tudjuk bebizonyítani, ezekről csak tanúvallomásokból van tudomásunk. Másodszor, szerinte Auschwitz-Birkenaut, vagyis ahol a holokauszt-állítók szerint a tényleges tömeggyilkosságok történtek, fel kell számolni, és a területet vissza kell adni a természetnek. (Gondoljunk csak bele, mi történt volna, ha egy revizionista vagy pl. Williamson püspök javasolt volna ilyesmit!) Nos, hogy egy elismert zsidó szaktekintély nyilvánosan ilyet javasol, csak egyre utalhat. Sem van Pelt, sem a többi holokauszt-állítót mímelő nem hisz a holokausztban. Meg vannak győződve róla, hogy Birkenauban ott van a bizonyíték, hogy gázkamrák nem létezhettek. Ettől idegesek, (lehet, hogy álmatlan éjszakáik vannak), és most keresnek egy átlátszó ürügyet a holokausztot cáfoló monumentális tárgyi bizonyíték megsemmisítésére (Lásd Rudolf-tanulmány).
A fenti pontok természetesen csak a legkirívóbb ellentmondásokat emelik ki igen tömören. Minden pont mögött több oldalas tanulmány vagy akár egy-egy könyv áll a tézisek alátámasztására és kifejtésére. Akit érdekel a téma, nem kerülheti meg, hogy ezeket a könyveket elolvassa.
Bevezetőként „Anonymus: A tiltott igazság”-ot ajánljuk. Magyar nyelven megjelent ezen kívül:
R. Harwood: Valóban hat milliósan haltak meg?
N. Finkelstein: A holokauszt-ipar
R. Lenski: A holokauszt a törvényszéken
L. Adelskogh: Egy üres zsák nem áll meg magában
Nem revizionista mű, de feltétlenül érdemes elolvasni Kardos Klára: Auschwitzi Napló (Budapest 1999) c. könyvét. Kardos Klára zsidó származású keresztény, így vitték el Auschwitzba 1944 májusában. A mű a holokauszt-mítosz átütő cáfolata.
Világviszonylatban is egyedülálló a Kuruc.info lapjain nyomonkövethető vita Perge Ottó revizionista történelemtanár és publicista, valamint Ungváry Krisztián holokauszt-állító történész között. A vita Perge Ottó javára dőlt el.
Angolul, németül hozzáférhető:
G. Rudolf: Szakértői vélemény az auschwitzi „gázkamrák” vizsgálatáról (Rudolf-tanulmány)
G. Rudolf: Előadások a holokausztról
J. Graf: Az új világrend és a holokauszt
Gerd Honsik: Felmentés Hitler számára – 36 meg nem hallgatott tanú a gázkamrák ellenében
A művek legtöbbje az interneten is megtalálható.
Bálint József



A tudományos fantasztikum még mindig népszerű: rekordot döntött az Anne Frank-ház


Több mint 1,15 millió érdeklődővel látogatottsági rekordot döntött tavaly az amszterdami Anne Frank-ház.
A múzeum csütörtöki közleménye szerint az egy évvel korábbinál 48 ezerrel többen keresték fel az intézményt. A látogatók 85 százaléka külföldről érkezett, átlagos életkoruk 30 év volt.
Ronald Leopold igazgató szerint az adatok alátámasztják a múzeum és Anne Frank történetének "hatalmas jelentőségét".
A hamisított naplója nyomán világhírűvé vált zsidó lány családjával együtt ebben a házban rejtőzködött a munkatábor elől a második világháború alatt, míg 1944-ben a németek dolgozni nem vitték őket.
Anne tífuszban halt meg Bergen-Belsenben 1945-ben.
(MTI korrigálva)

Holokauszt-rekord: a zsidó, aki 13 (vagy 14) "haláltáborból" került ki élve


Nincs kegyelem karácsony táján sem: a holokauszt-ipar ilyenkor is teljes gőzzel működik. A Philadelphiai Oktatási Központ és a Holokauszt Tudatosság Múzeuma (!) a Hónap Könyvének nyilvánította Ábrahám Landau Branded on my Arm and in my Soul (Beleégetve a karomba és a lelkembe) című könyvét.
"Megtiszteltetés számunkra, hogy a Branded on My Arm and in My Soul című könyv a gyűjteményünk része és a Hónap Könyve lehet” – áradozott Phil Holtje, a Philadelphiai Oktatási Központ igazgatója. "Sok ember látogatja a Holokauszt Tudatosság Múzeum weboldalát minden egyes nap, ami nagy nyilvánosságot biztosít a könyvnek” – tette hozzá.
Joseph Thomas, a „memoárt” megjelentető Spinner Kiadó részéről a holokauszt-dogmatika közhelyes alapelemeit szajkózta: „A visszaemlékezés megtanít arra, milyen következményei vannak a szervezett gyűlöletnek, a rasszizmusnak és elnyomásnak, a szabadságjogoktól történő megfosztásnak, és annak, ha megsértik a demokratikus értékeket” – jelentette ki. (Ha van, akit érdekel, a könyvről többet itt lehet megtudni.)
Ábrahám Landau, aki természetesen „holokauszt-túlélő”, 1922-ben született a lengyelországi Wilczyn-ben. Állítása szerint nem kevesebb mint 13 munkatáborban fordult meg a második világháború idején. 1940 márciusában deportálták Landau egész családját a Zagorow elnevezésű gettóba, melynek 18 ezer lakójából csak hatan maradtak életben a háború végére. Köztük Ábrahám Landau. Állítólag családjának mind a 95 tagja elpusztult a „holokausztban”. Csak ő nem. Landau egyébként már nincs az élők sorában: 2000. január elején, 78 éves korában jobblétre szenderült. Maga sem emlékezhetett jól, hány szörnyűséges koncentrációs táborban is járt pontosan, mert a rá emlékező írások 14-et is említenek vele kapcsolatban. De egy láger ide vagy oda édeskeveset számít. Főleg annak, aki megjárta az auschwitz-birkenau-i „haláltábort” és Buchenwaldot is. Ha igaz, 1945-ben Bergen-Belsenből szabadították ki a gaz nácik karmai közül.
Landau az egyik kezdeményezője volt a Massachusetts állambeli New Bedfordban létesített holoemlékmű létrehozásának. Emlékeit felidézte Steven Spielbergnek is, aki dokumentumfilmet is készített a „túlélők” beszámolóiról.
Landau tagja volt a B'nai B’rith elnevezésű zsidó szervezetnek, és fáradhatatlanul járta az iskolákat, terjesztve a holokauszt-vallást. Szenvedéstörténetével azonban alighanem túllőtt a célon, mert ha tényleg élve került ki 13 vagy 14 munkatáborból, akkor vagy ő nem mond igazat, vagy a „nácik” koncentrációs táboraiban nem folyt népirtás...
Perge Ottó - Southcoasttoday.com nyomán

Kommunista propagandával "készítette fel" diákjait október 23-ra a Wallenberg Szakközépiskola
A VIII. kerületi Raoul Wallenberg Szakközépiskola- és Szakiskolában október 19-én "rendhagyó" módon emlékeztek meg az '56-os forradalom- és szabadságharcról.
Zoom
Zoom
A folyosón az itt látható képek lógtak, azzal az indokkal, hogy mivel 19-e az utolsó tanítási nap 23-a előtt, ezért az 1956. október 19-i állapotokat jeleníttetik meg a tanulókkal.
Zoom
Zoom
A gyerekek "rendhagyó" matekórán ilyeneket kiabáltak be: "Éljen Rákosi!', a "rendhagyó" énekórán a "hős Szovjetuniót" és Lenint dicsőítették.
Zoom
Zoom
A forradalomról, annak hőseiről nem esett szó, hiszen még csak 19-e volt...
(Kuruc.info)