2012. szeptember 14., péntek

A Pax Hungarica Mozgalomról



Mozgalmunk eszmei gyökerei egészen a XIX. - XX. század fordulójáig nyúlnak vissza, amikor a keresztényszociális gondolat próbált reális, nemzet- és értékelvű alternatívát kínálni az egyre jobban terjedő bolsevista fertővel szemben. XIII. Leó pápa 1891. május 15-én adta ki történelmi jelentősségű enciklikáját, a Rerum Novarumot, amelyet a "napba öltözött forradalmár" Prohászka Ottokár fordított magyarra, s lett a keresztény-szociális gondolat élharcosa először a hanyatló dualista Magyarországon, majd 1927-ben bekövetkezett haláláig Horthy - előbbi bűneiből mit sem tanuló - "legyen úgy mint régen volt!" rendszerében. A Magyar Katolikus Lexikon (1933) így összegzi a Rerum Novarum mondanivalóját:
A bevezetőben megállapítja a szociális kérdés okait: a gépi gazdálkodás átalakította a munkaadó és a munkás viszonyát (nincs, ami pótolja a megszűnt céheket), a gazdagság, a termelés és kereskedelem kevesek kezébe került, a munkásosztály csaknem rabszolgaságba jutott. A tömegek elszegényedését fokozza a kapzsi nyerészkedés; a közintézmények és törvények egyre jobban levetkezik a vallásos jelleget, hanyatlanak a közerkölcsök; az öntudatra ébredt munkások viszont szervezkednek ugyan, de könnyen lázítok kezébe esnek. A szocializmus a bajok orvoslását a javak közösségétől várja, pedig a tulajdonjog eltörlése elsősorban a munkást sújtaná, mert lehetetlenné tenné munkabérének befektetését s ezzel együtt a munkásnak polgári sorba való emelkedését. A természet törvénye, hogy a családfő gondoskodjék gyermekei fenntartásáról, ami sok esetben csak úgy lehet, ha gyümölcsöző magántulajdont, földet stb. hagyhat reájuk. Ez a feladat nem illetheti elsősorban az államot, mert hiszen család előbb volt, mint állam s a családi életbe az államnak csak végszükség esetében szabad belenyúlnia. Minthogy a szociális kérdés megoldása az evangélium szellemének érvényesítése nélkül lehetetlen, az Egyháznak is közbe kell lépnie s hirdetnie, hogy nem az osztályharc és gyűlölet, hanem a különböző társadalmi rendek együttműködése hozhat orvoslást. A munkásoknak és a munkaadóknak egyaránt súlyos kötelességeik vannak. Utóbbiak becsüljék meg a munkásban az emberi méltóságot, ne támasszanak velük szemben erejükkel, korukkal és nemükkel meg nem egyező követeléseket, méltányos munkabért állapítsanak meg. Az állam hivatása, hogy a közjó érdekében megakadályozza, hogy egyik társadalmi rend visszaéljen a másiknak helyzetével. Védenie kell a magántulajdont, de gondoskodnia is, hogy a munkásokat ne nyomják el, hogy ezek munkájuk gyümölcséből megfelelően lakhassanak, ruházkodhassanak, táplálkozhassanak s hogy életük ne legyen ,,aggodalmaktól terhes''. Meg kell akadályozni a munkások kizsákmányolását, gondoskodni pihenő időről, őrködni a vasárnapi munkaszünet megtartásán. Ügyelni kell, hogy a nők erkölcsiségét a munkahelyeken ne veszélyeztessék, hogy ezek ne vonassanak el családanyai kötelességük teljesítésétől; fejletlen gyermekeket nem szabad munkára fogni. A munkabér legyen elégséges a tisztességes élethez, családfenntartáshoz s ahhoz is, hogy a munkás valamit megtakaríthasson s idővel némi vagyonhoz jusson. Ez csökkentené igazában az osztályok ellentétét. Az igazságosság tiltja, hogy a munkaadó kedvezőtlen munkafeltételeket kényszerítsen rá munkására. Szükség van a munkások biztosítására baleset, betegség és halál esetére. A munkások önsegélyezése terén fontosak a munkásegyesületek és szervezetek; a keresztény munkásoknak csak olyan egyesületekhez szabad csatlakozniok, amelyek nem veszélyeztetik hitüket; vagy külön szakszervezetekbe kell tömörülniök, s ez a kívánatosabb. A munkások és munkaadók jogainak és kötelességeinek megszabására alkalmasak a közös döntőbíróságok. A társadalmi kérdést csak a keresztény erkölcs uralmának helyreállításával oldhatjuk meg. A Rerum Novarum a katolikus szociáletikusok közt folyó évtizedes viták betetőzése lett s egyben a gyakorlati katolikus szociálpolitikának megindítója. Nem tárgyalja részletesen az összes kérdéseket, de mesterien rögzíti meg a társadalmi életben uralkodni hivatott irányelveket. Legnagyobb jelentősége az volt, hogy szükségesnek nyilvánította a maga idejében az állam közbelépését a munkások érdekében és szentesítette a szakszervezeti mozgalmat. A Rerum Novarum elveinek nagy hatásuk lett a következő évtizedek szociális törvényhozásaiban, főleg a munkabérre, munkaidőre, a nők és gyermekek foglalkoztatására vonatkozólag. XIII. Leó korát egy negyedszázaddal megelőzve a társadalmi szervezkedésben jelölte meg egy szociálisabb gazdasági berendezkedés alapját.
Prohászka munkásságára nagy hatást tettek ezek a gondolatok. Bár nem alkotott önálló eszmerendszert, de tanításában a későbbi hungarizmus alapvető pillérei magától értetődően szerepelnek, ahogy maga a "hungarizmus" kifejezés közéletben történő meghonosítása is tőle származik (gróf Széchenyi István magánlevelezésében már megtaláljuk). Noha ő ez alatt nem egy konkrét eszmerendszert, hanem a magyar nemzet önvédelmét értette - mégis joggal tekinthetjük Prohászkát a hungarizmus egyik szellemi előfutárának, megálmodójának.
A hungarista eszme megszületése Szálasi Ferenc nyugalmazott vezérkari őrnagy nevéhez fűződik, aki nem sokkal a szentéletű püspök halála után, 1935 márciusában indította útjára a magyar történelem eddigi legnagyobb alulról szervezett népmozgalmát, a Hungarista Mozgalmat.
Szálasi a harmincas évek elején, amikor megfogalmazta a hungarista célkitűzéseket, a korabeli magyar politikai élet egyik pártját sem találta alkalmasnak a célok megvalósítására. A kormánypárt maga volt megtestesítője annak a politikának, amelynek javítását Szálasi kívánatosnak tartotta; a polgári ellenzék erőtlennek bizonyult a feladatok elvégzésére és tulajdonképpen csak egyetlen társadalmi réteg, a parasztság megszervezésén fáradozott (Független Kisgazda Párt); a baloldali ellenzék pedig egyrészt kompromittálta magát az 1919 évi kommunista hatalomátvételben, másrészt a kormánnyal még a húszas évek elején paktumot kötött, hogy a munkás-érdekképviseletek fejében hivatalos ellenzék legyen (Szociáldemokrata Párt).
Éppen ezért Szálasi önálló párt megalakításával kísérletezett. Pártjának megjelenése a hivatalos politika körében általános riadalmat keltett és olyan retorziókat vont maga után mindjárt a kezdet kezdetén, hogy indulása pillanatától fogva a hamis vádak pergőtűzében állott. E vádakat később sikerült állandósítani, így a Mozgalom pártjaira ma is nehezedő vádak forrása innen ered.
- Írta később Henney Árpád a Mozgalom születéséről.
Bár a későbbi Nemzetvezető politikai pártok útján kívánta a hatalmat átvenni, a hungarizmus lelkének mindig a háttérben működő testvéri közösséget, a mozgalmat tartotta.
Ungvári Gyula, Szálasi műveihez írt előszavában így foglalja össze a hungarista eszme jelentőségét:
Szálasi ideológiájának, vagyis a hungarista eszmerendszernek kétségtelenül bölcseleti alapjai vannak. Szálasi ha nem is alkotott egy metafizikai (pl. ontológiai) rendszert vagy nem írt ismeretkritikai, netán értékelméleti (pl. logikai, esztétikai, etikai) monográfiát, vagyis nem a lét, a megismerés végső kérdéseivel foglalkozott, de egyrészt "filozófus" volt e szó hegeli értelmében, vagyis a dolgokat gondolkodva szemlélte, másrészt ideológiájában a szorosabban filozófiainak mondott fogalmak, gondolatok előkelő helyen szerepelnek, eszmerendszerét, gondolatvilágát mintegy megalapozzák és felfogásának kifejtése során újból és újból szemünk elé tárulnak. Szálasi gyakran alkalmazza a fogalmak hármas előfordulásának retorikai eszközét, de ezen túlmenően a való világ tartalmi feltárásában is e fogalmi hármasok (triádok) ismétlődő megjelenésével találkozhatunk. Tegyük hozzá: Szálasi nem dogmatikusan és nem is egy játékos megszállottságával alkalmazza e fogalmi hármasokat. Más szóval ő ugyanúgy nem volt egy megszállott hegeliánus, mint ahogyan a szentháromságtan keresztény híve sem az. A három különböző dolog egysége, együttes előfordulása ti. bizonyosan hozzátartozik a való világ lényegi mélyrétegéhez, és ez derül ki Szálasi eszmerendszeréből is.
Eszmerendszerének alapvetését érett formában, Út és cél címen 1938 tavaszán kezdi papírra vetni. Ez a munka a hungarista világnézetet és annak átfogó, széles kitekintésű és hosszú távú politikai következményeit taglalja. E tanulmány ideológiai szempontból továbbfejlesztette Cél és követelések c. munkáját és eszmei alapként szolgált további munkásságához s így a jelen gyűjteményben is szereplő későbbi beszédeihez, ill. hivatkozási alapként szolgált és szolgálhat ma is az ő eszméinek megértéséhez.
A tanulmány bevezető mondataiban Szálasi joggal emeli ki ezt az eszmerendszert a kortárs magyarországi politikai pártok szellemi irányzatainak, programjainak köréből. Ez utóbbiak ti. "legfeljebb a revízió áhítozásáig" jutottak el és nem adtak útmutatást arra vonatkozólag, hogy mit kívánnak tenni a visszaszerzendő területekkel és azok népességével. "Legyen úgy, mint régen volt" szólt a dal, de éppen ez az, amit a hungarizmus nem fogadhatott el. A 30-as években mint írja "a gyakorlati politika a pillanatnyi érvényesüléssel vált egyenlővé és nem az örök magyar hivatás tennivalóinak eltökélése, férfias fogadalma". Szálasi hungarizmusa viszont kétségtelenül nagy körültekintéssel megalapozott és távlatos gondolkodásra, a magyar jövőre irányuló politikai világnézet. Ő maga nem a részletkérdések embere volt, noha sok részletet is kimunkált. Akkor volt elemében, amikor az átfogó kérdésekkel, a nemzet, a haza, a hungarizmus távlatos problémakörével foglalkozhatott és nem a munkásbiztosításnak, a fő földreformnak vagy a nagyüzemek nemzeti tulajdonba helyezésének részleteivel kellett bibelődnie. Filozófus lélek volt ő a politika területén.
Sajnos az ideológia nélküli, rövid távú, sokszor csak a pillanatnyi érdekekre figyelő politizálás ma is meglehetősen általános jelenség és korántsem csupán a volt állampárt magát "szocialistának" nevező utódpártjában és annak környékén vagy a liberalizmust a szabadossággal helyettesítő, az emberi jogokat erkölcsi kötelességek nélkül elképzelő erők körében, de a magukat keresztény és nemzeti gondolkodású politikusnak tartó emberek esetében is. Az ilyen emberek a "konkrét gyakorlati" kérdések fontosságára hivatkoznak, pragmatizmusuk mélyén azonban nem nehéz felismerni az anyagias önzés, a gazdaság, a pénzügyek szempontjainak kizárólagos figyelembevételét. Az eszmények, eszmék, eszmerendszerek iránti eme közömbösség vagy ellenszenv csak kis részben írható a kommunista (a marxista, leninista, netán szocialista) eszmékből való kiábrándulás számlájára: napjaink ideológiaellenessége valójában a kádári kor anyag- és haszonelvűségének, atomizálódó társadalmiságának, opportunizmusának és korrupciójának olyan továbbélését fejezi ki, amelyet a 90-es évek magyar valóságába berobbanó gyarmatosító és idegenérdekű kapitalizmus körülményei között éppen a korábban vezető szerepet játszó csoportok "újszerű példamutatása" növelt meg. Mindez kétségtelenül hozzásimul az értékszemléletnek az ún. fejlett országokban általánosan tapasztalható torzulásához és azt a fajta vallási, lelki-erkölcsi, egyszersmind kulturális-szellemi, (helyenként fenyegető) demográfiai-társadalmi hanyatlást, sőt, (egyetemesen fenyegető) környezeti-katonai veszélyeket jelzi, amelyekről az olyan költőóriásoktól, mint a mi Madáchunk II. János Pál pápáig vagy Oswald Spenglertől az egész Földre figyelő gondolkodásmód szükségességét hirdető László Ervinig oly sokan írtak és írnak. Ebben a helyzetben a hungarizmusnak az erkölcsi, szellemi és anyagi értékeket a kellő szintézisbe helyező látásmódja és programja nem egyszerűen időszerű, de világítótorony a sötét éjszakában.
A vesztes világháború és az azt követő megtorlás az életben maradt hungaristákat - csak úgy mint a magyar vezetőréteg más, ki nem végzett, nem internált tagjait - nyugatra kényszerítette. Szálasi Ferenc, mielőtt megadta volna magát az amerikaiaknak, Henney Árpádot bízta meg az emigráció vezetésével, aki 1980-ban bekövetkezett haláláig állt a Hungarista Mozgalom élén. Henney halála előtt nem jelölt ki utódot, így a Mozgalom vezetését Tarjányi-Tatár Imre, németországi szórványvezető vette át, akinek pozícióját erősítette ugyan, hogy Gömbös Ernő (a néhai miniszterelnök fia) mellé állt, de nem minden Hungarista szórvány ismerte el vezetőnek. Tarjányi 1995-ben bekövetkezett halálával a tulajdonképpeni hungarista emigráció története is lezárult.
Talán a magyarországi bolsevik megszállás évtizedes elhúzódásával, vagy az emigrációba szorult hungaristák hajlott korával magyarázható, hogy a Hungarista Mozgalom miért nem volt képes hazatérni a szovjetek kivonulása után. A kilencvenes évek elején volt néhány - sikertelennek bizonyult, de a jövő szempontjából tanulságos - kísérlet a Mozgalom magyarországi újjászervezésére, de az azóta eltelt évek bebizonyították, hogy a hungarizmus hiteles képviseletére egyik addigi szervezet, mozgalom sem volt képes. Ez a felismerés késztetett egy maroknyi magyar nemzetiszocialistát arra, hogy életre hívják a Pax Hungarica Mozgalmat, mely ma egyedül képviseli a Szálasi Ferenc által lefektetett hungarista ideológiát a maga teljességében és így a Hungarista Mozgalom kizárólagos eszmei örökösének tekinthető. A Pax Hungarica Mozgalom formálisan 2008. január 28-án alakult meg.
A Nemzetvezető tanácsát megfogadva nem kívánunk részt venni a világhódítók által engedélyezett parlamenti bábjátékban. Célunk egy szerves népmozgalom szervezése, hiszen: "Parlamentáris úton a hatalmat addig lehetett megszerezni, amíg a politikai hatalom nem volt a zsidóság kezében. Amint a zsidóság a politikai hatalmat is megkaparintotta - teljesen mindegy, hogy közvetlenül vagy közvetve, és hogy politikai hatalmát közvetlenül vagy közvetve gyakorolja - teljesen kizárt, parlamentális úton a hatalmat átvenni. Az így hatalmat gyakorló zsidóság mindent vérbe vagy anarchiába fojt. Ellenszere: a népmozgalom."(Szálasi Ferenc)
Mozgalmunk felépítése szigorúan tekintélyelvű és hierarchikus, a feltétel nélküli fegyelemre épül. A tagok feltétlen hűséggel és engedelmességgel tartoznak a mindenkori vezető felé, ő pedig a Mozgalom tagjai felé egyetemes felelősséget vállal. Sorainkban nincs helye a demokratikus szavazgatásoknak, az üres fecsegésnek vagy a megosztó vitáknak. Nem osztogatunk rangokat, címeket. Testvéri közösségünkben az egyén kizárólagos értékmérője az általa elvégzett munka."Dolgozni keményen, szívósan, mert a mi számunkra nincsen pihenés. (...) Mi, hungaristák, fanatikusai vagyunk a munkának és eljegyzettjei vagyunk a harcnak." (Hubay Kálmán)
A PHM az ősi magyar alkotmányosság talaján áll, Magyarország utolsó törvényes államfőjeként Szálasi Ferencet fogadja el. Ebből következik az is, hogy a jelenlegi politikai rendszert illegitimnek tartjuk (az ún. "debreceni ideiglenes kormány" megalakulásától az alkotmányosság helyreállításáig provizórikus állapot áll fenn), attól nem kérünk és nem fogadunk el semmit. A PHM célja ebből fakadóan az alkotmányosság helyreállítása, a Hungarista Munkaállam létrehozása és a Pax Hungarica kivívása - jog és kenyérbiztos hazát adni a Kárpát-medencében otthonra talált, egymásra utalt népeknek.
(forrás: paxhungarica.org)

A Pax Hungarica Mozgalom 2008-ban alakult, így kifejezetten fiatal mozgalomnak tekinthető. Az elmúlt néhány év azonban bebizonyította, hogy Magyarországon egyedül a PHM vezetése és tagsága képes a hetven éve lefektetett hungarista alapok képviseletére. Ezért a 2008-as esztendőre nem úgy tekintünk, mint egy új mozgalom születésének évére. Támogatóink és ellenségeink is lassan ráébrednek, hogy négy éve a Szálasi Ferenc által alapított Hungarista Mozgalom újjászervezésének rögös, áldozatokkal teli harca kezdődött el.
Mozgalmunk szilárd erkölcsi, szellemi és anyagi alapokon áll, azokból engedni nem vagyunk hajlandóak. Nem akarunk az általunk lerombolni kívánt, velejéig romlott rendszer játékszabályai szerint játszani, nem kérünk zsíros állásokat, bársonyfoteleket. Szemünk előtt egyetlen út lebeg - meg nem alkuvó harc a hungarizmus, a Pax Hungarica győzelméért. Harc minden áron és minden körülmények között, hiszen tudjuk, hogy Nemzetünk szolgálatában meghalni, kirekesztést, üldöztetést szenvedni lehet, de a hungarizmusért folytatott küzdelemben egy pillanatra sem fáradhatunk el.
Mozgalmunk szilárd alapjainak köszönhető, hogy egyre több magyar hazafi érzi azt, hogy félmegoldások helyett a hungarizmus zászlaja alá kell állnia. Napjainkban országszerte hungarista sejtek alakulnak, és veszik fel a harcot a Sötétség ellen. Ha úgy érzed, hogy van Benned elég bátorság, elszántság és kitartás, akkor Neked is Szálasi Ferenc harcosai között van a helyed! Csatlakozz a hungarista harchoz!
„Ilyen szellemben váljon a nyilaskereszt az új világ szimbólumává. Adja Isten, hogy ez a nemzedék még megérhesse azt a napot, amikor a nyilak útjelzővé válnak a négy világtáj felé, Jézus Krisztusnak, Isten fiának nemzetiszocialista országai felé."
Jelentkezz a lakóhelyedhez legközelebbi hungaristáknál:
Vagy írj a központi oldalra: